Gyimesi György, az Egyszerű Emberek parlamenti frakciójának magyar nemzetiségű képviselője az 184/1999-es kisebbségi nyelvhasználati törvény módosításával szeretné elérni a magyar helységneveket is tartalmazó irányjelzőtáblák kihelyezését. Javaslata, mely a héten második olvasatba került, elérhető a https://www.nrsr.sk/web/Default.aspx?sid=zakony%2Fzakon&MasterID=8364 linken. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő Jogsegélyszolgálat álláspontja szerint a javasolt törvényváltoztatással több probléma is akad.
Egy jól működő kisebbségi nyelvtörvény segít a nyelvhasználati lehetőségek kiterjesztésében. Egyértelmű, mindenkire vonatkozó és következetes szabályokat állít fel, nem hagy teret a félreértelmezésekre. A jelenlegi formájában a javasolt módosítások egy szűk területen való előrelépésért cserébe problémákat okozhatnak a nyelvhasználati jogok érvényesítésében.
A változtatás egyik szembeötlő jellegzetessége, hogy nem kötelességként szabja meg a táblák elhelyezését, hanem a községre bízza ezt a feladatot, közelebbről nem meghatározott szempontok alapján. Amennyiben önkéntes alapon működik a táblák kihelyezése, aszimmetrikus helyzet áll elő: egyes régiókban néhány hasonló típusú felirattal találkozhatunk majd, más, szintén magyarok lakta térségekben hiányoznak majd a táblák a törvényi lehetőség ellenére is, mivel azok nem kikényszeríthetők. Az sem világos, hogy a község döntése vonatkozni fog-e a nem községi kezelés alatt álló útszakaszokra, ahol a legtöbb ilyen tábla található. Ezt vagy pontosabb megfogalmazással, vagy a kapcsolódó törvények módosításával lehetne elérni, azonban a javaslat nem tartalmaz ilyen módosítást.
Fontos megjegyezni, hogy a törvény a jelenlegi formájában nem vonatkozik az összes irányjelző táblára, mindössze azok egyik alkategóriájára, a nyíl alakú útjelzőkre (a szlovák terminológiában „šípový smerník”); ez a https://www.slov-lex.sk/pravne-predpisy/prilohy/SK/ZZ/2020/30/20200401_5227684-2.pdf linken megtekinthető IV./13-as számú táblát takarja. Ez a táblafajta nem általánosan és következetesen használt a közúti forgalomban, többnyire más variánsaival találkozhatunk az utakon. A korábbi kétnyelvű táblakövetelések más útjelző táblákat érintettek (például a sokkal általánosabban elterjedt IV./8-11-es kategóriába tartozó táblákat). A javaslat alapján eltérő szabályok vonatkoznának a különböző táblákra, ami zavart okozhatna a közlekedésben, hiszen a kívülállók számára átláthatatlan módon terjedhetnek el a kétnyelvű és egynyelvű közlekedési táblák – a leggyakoribb közlekedési táblákon ugyanis semmit nem kell változtatni a törvényváltoztatás után sem.
Meg kell említenünk, hogy a törvény módosítása esetén annak végrehajtását rendeletben kell szabályozni. A rendelet mutatja meg, milyen formában és alakban kerülnek kihelyezésre az esetleges kétnyelvű táblák. Nem körültekintően szabályozott az a kérdés, milyen módon jelöljük azokat a településeket, melyeknek nincs hivatalos kisebbségi nyelvű megjelölése, mivel nincs legalább tizenöt százalékot meghaladó magyar lakossága.
A Jogsegélyszolgálat problémásnak tartja, hogy a javaslat gyakorlatilag leszűkíti a kisebbségi nyelvhasználati törvény korábbi értelmezését. A kétnyelvű közlekedési táblák kirakására eddig is volt elvi lehetőség, és bár a hosszadalmas végrehajtási folyamat még nem járt eredménnyel, történtek már lépések a közlekedési táblák kétnyelvűsítésére. A mostani javaslat ezt az általános elvi lehetőséget megszünteti, cserébe egy szűk területen engedélyezi a kisebbségi nyelvhasználatot a közúti táblákon.
A többnyelvű közlekedési táblák kérdése hosszú ideje megoldatlannak számít a szlovákiai közéletben és fontos, hogy előrelépést lehessen bennük elérni. Ehhez azonban szükség van a szabályok egyértelmű lefektetésére, a probléma pontos megfogalmazására és arra, hogy kivételek nélkül, nem opcionális lehetőségként szerepeljenek a kétnyelvű feliratok a közlekedési táblákon. Ellenkező esetben a gyakorlatban nem előrelépést tapasztalunk majd a mindennapi nyelvhasználat terén, hanem betarthatatlan, homályos és értelmezhetetlen intézkedések vonatkoznak majd az adott területre. Szorgalmazzuk, hogy a szabályozást vagy megfelelő módon javítsák ki a második olvasatban – ami szakmai konzultációt igényel minél több kisebbségi szakértő bevonásával – , vagy ebben a formában a törvényhozás ne fogadja azt el.
