Tisztelt gyászoló család, tisztelt gyászoló gyülekezet!
Mindig nehéz feldolgozni egy fiatal ember váratlan halálát, főként, ha egy olyan sokoldalú, értékes emberről van szó, mint amilyen Lancz Attila volt. Jómagam is perceken keresztül csak meredten bámultam a számítógép képernyőjét, mikor néhány napja a közösségi oldalakról értesültem tragikus balesetéről…
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő Jogsegélyszolgálat munkatársaiként 11 éves szakmai és baráti kapcsolat kötött össze minket. Mindketten a kezdetektől részt vettünk abban a sokszor sziszifuszi munkában, melyet a kisebbségi jogok kihívásokkal teli területe jelent bármely jogász számára. Attila ezalatt a 11 év alatt több száz embert igazított útba a honlapunkon beérkező kérdésekre adott professzionális válaszaival, s nagy türelemmel kezelt minden megkeresést, aminek köszönhetően ő lett a nyelvi jogok és állampolgársági problémák legszakavatottabb ismerője a Felvidéken. Személyében egy széles látókörű, nagy tudású kollégát ismertünk meg, akire mindig lehetett számítani. Szakmailag megalapozott, kiegyensúlyozott véleményeket prezentált, kiváló elemzésekkel és publikációkkal gazdagította tevékenységünket. Lenyűgözően tudott érvelni, de mások meghallgatása után képes volt változtatni is a véleményén, amire csak a nagy gondolkodók képesek. Én személy szerint talán a leginkább azt csodáltam benne, ahogy korát meghazudtolva szinte tökéletesen átlátta a bel- és külpolitikai kapcsolatokat, eseményeket, miközben titkon abban reménykedtem, hogy egyszer majd ilyen kaliberű politikusok fogják vezetni az országot.
Hiányozni fog utánozhatatlan, fanyar humora, mellyel könnyen érthetővé tudta tenni a legbonyolultabb jogi témákat is, és mindig szívesen emlékezünk majd azokra az élvezetes szakmai vitákra is, melyeket barátjával és kollégánkkal, Horony Ákossal folytattak. Egy igazi közösségi ember volt, aki pótolhatatlan lesz mindannyiunk számára, akárcsak Tóth Károly, a Kerekasztal és a Jogsegélyszolgálat atyja, aki már csaknem 5 éve hagyott itt minket. Megtiszteltetés számomra, hogy ilyen elkötelezett, áldozatkész emberekkel dolgozhattam, és ismerve őket, biztos vagyok benne, hogy most már ismét együtt, cigarettafüstbe burkolózva fogják boncolgatni a világban zajló problémák megoldási lehetőségeit odafönn is…
Számunkra pedig nem marad más, mint Abraham Lincoln közismert gondolatával vigasztalódni: „A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.“
Ég veled drága Attila, hálás köszönet mindenért!
A beszéddel Szekeres Klaudia, a Jogsegélyszolgálat koordinátora emlékezett meg Lancz Attiláról a tragikus autóbalesetben április 16-án elhunyt jogász temetésén. Emlékét a Kerekasztal megőrzi.
