A hétfői események minden bizonnyal döntően befolyásolják a magyar közösség sorsát. Kiderült, hogy nem lesz közös választási lista, így könnyen elképzelhető, hogy a közösség elesik a közügyekbe való parlamenti szintű beavatkozás lehetőségétől. Történik mindez először Csehszlovákia megalakulása és az abban eltöltött közel száz év óta. A nyilvánosság reakciói jelzik, hogy a képviseletünkbe vetett bizalom megingott, a csalódottság és hitetlenség pedig nem elmúlni, hanem erősödni fog. Ebben a helyzetben arról kell gondolkodnunk, mi az, amit még tehetünk a közösségünkért.
Súlyos kérdéseket is fel kell tennünk. Mi történik majd velünk, ha nem lesz magyar képviselő a parlamentben? Miként tudjuk ilyen esetben hallatni a hangunkat? A parlamenten kívül elvben milyen intézmény lehet a szlovákiai nyilvánosság felelős partnere? Van egyáltalán esély és szándék arra, hogy össztársadalmi szinten szóba álljunk egymással, vagy tehetetlenül kell várni a választásokat és felkészülni egy esetleges újabb kudarcélményre?
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala már júliusban jelezte, hogy szeptember 28-án szeretné összehívni a felvidéki magyarság legitim képviselőit, civil kezdeményezéseit és intézményeit egy közös megbeszélésre. A nyári események jelezték, szükséges, hogy közéletünk fontos szereplői hosszú távon is kialakítsanak egy olyan fórumot, amely nem csak megjeleníti a felvidéki magyarság problémáit, hanem válaszokat keres és megoldásokat talál rájuk.
A Kerekasztalnak nem célja megmondani, kikből álljon a Magyar Tanács hosszú távon, de megteheti az első lépést. Megfogalmazhatja a problémát, meghirdetheti a találkozót, és ezt is szándékozik tenni. Ezen a megbeszélésen kell összegezni, hogy hol tartunk, merre haladunk és milyen módon működhet hosszú távon, fenntarthatóan egy állandó, általánosan elfogadott kisebbségi testület.
Hasonló fórum korábban nem működött, hiányának következményeit most tapasztaljuk: politikusaink alapvető ügyekben nem tudnak megegyezni, hiányzik a program, a déli régiók lemaradása nem csökken, és emiatt is egyre nagyobb a közösség kiábrándultsága. Amennyiben a helyzet nem változik, legfeljebb a reménykedés marad abban, hogy a változás magától jön el. A változásért azonban saját magunknak kell tennünk!
